Nem vagyunk tökéletesek...*♥

Hát nem. Egyáltalán nem vagyunk azok. A barátnőim és én. Velünk is előfordulnak rossz dolgok, mint másokkal. De még az a mázlink, hogy itt vagyunk egymásnak:) Egyikünk nemrég szakított a barátjával. Másikunknak tetszik egy srác, de nem tudja, hogyan "szerezze meg". Valamelyikünk találkozott egy sráccal, és valamelyikünknek most van barátja. Nekem is van gondom ilyen téren. És velük mindezt megoszthatom. Ők is velem. És ha ők nem nem érzik jól magukat, sajnos én sem. És mikor azt mesélik, hogy mi történik velük, vagy mennyire fáj nekik, az nekem is rossz. Viszont! Együtt mindenre képesek vagyunk! Szóval! Miss Sunshine-nak megszerezzük a nagy Őt, Dudunak szerzünk egy sokkal jobbat, mint ami volt, és Kittinek is összehozzuk. :) És mi van velem? Nem tudom. Igyekszem. És majd lesz valahogy. Addig nem kell félnem, amíg a barátaim velem vannak;)

- Miért szeretsz engem? Egész úton mást sem tettem, csak nyavalyogtam neked, semmi sem volt jó, mindennel bajom volt. Akkor viszont miért hagysz meg barátodnak? (...)
- Mert azoknál, akik három mondatban megmondják a Nagy Igazságot, sokkal jobban kedvelem az olyanokat, mint te, akiket folyton kétségek gyötörnek.(Biának)

Legközelebb azok állnak hozzánk, akik a leginkább megértik, mit is jelent nekünk az élet, akikben a mi érzéseink kapnak új erőre, akik győzelemben és vereségben a kezünket fogják, akik megtörik magányunk csendjét. (Kittinek)

Nem vagyok szuperhős - az én különleges erőm a barátság. Odafigyelek az emberekre és meghallom, amit mondanak. Hallom a hangsúlyokat, a maguk kifejezésére használatos szavakat, és ami a legfontosabb, meghallom azt is, amit nem mondanak ki. (Dudunak)


A barátság akkor születik meg, amikor valaki azt mondja: "Tényleg? Hát te is? Én azt hittem, csak én vagyok ilyen." (Nikinek)

Ez már csak így van a barátokkal. Törvényszerű. Visszatartanak a szakadék szélén.:)