Hát ez a két nap kész volt...
Tegnap este a rég nem látott másod unokatesómnál voltunk szülinapi bulin Kittivel.Hát először azt hittem nem lesz valami nagy durranás, de ahhoz képest nagyon jól éreztem magam.:) Odaértünk, készülődtünk meg minden, aztán megjöttek a többiek, ettünk, és mentünk a medencébe.:D Hát rengeteget röhögtünk, komolyan mondom, majd meg szakadtam...:) Még késő este is fürödtünk, de eléggé kezdtünk már fázni, szóval kiszálltunk. Pezsgőztünk, tortát ettünk, fényképeket csináltunk, hülyültünk, és jól éreztük magunkat.Aztán olyan tizenegy óra körül hazamentünk Kittivel, mert úgy terveztük, hogy másnap bemegyünk Fehérvárra. Hát mikor hazaértem bezuhantam az ágyba, és reggel alig tudtam felkelni. Na igen. Kómás fejjel a fürdőszobába támolyogtam, összeszedtem magam, és mivel megállapítottam, hogy van egy órám a buszig (szóval korán keltem), leültem olvasni.Aztán rám jött a tüsszögőroham, és könnyezni kezdett a szemem. Nagy nehezen elrendeztem magam, meg a sminkemet, indulásra készen. Aztán elkezdtem csuklani. Megittam egy jó nagy pohár vizet, és indultam. Zárva volt a kapu. Vissza a kulcsért. Oké, tíz perc múlva semmi gond nélkül fent ültem a buszon. Beértünk, és irány a piac. Aztán pláza, meg ilyenek, szóval a lényeg hogy jó volt minden. Délután még átmentem Kittiékhez medencézni. Istenem, annyit röhögtünk! Hát igen, nem vagyunk normálisak. De azt hiszem, ezt már említettem.:D Szóval. Kifeküdtünk napozni, meg ilyenek, és beszélgettünk. És azt hiszem most már szükségünk lesz egy kis (azaz rengeteg) önbizalomra, szóval változtatunk. Kb. öt másodpercig ment is. Na jólvan, utána nekifogtunk. Komolyan. Tényleg. Jól fogom érezni magam, aztán kit érdekel, ki mit mond, nem? :) Na jó, azért nem teljesen. Na mindegy, most ez a lényeg. A zene meg: hát azt hiszem mindent elmond.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése