Újra itt a nyár~♥

Igen, újra itt a nyár, de már nem olyan, mint régen volt...

Ma reggel átmentem a szomszédban lakó nagymamámhoz. Sütött a nap, fújt a szél. Körülnéztem az udvarban. És akkor elöntöttek a régi emlékek. Emlékszem arra, hogy az unokatestvéreim itt szoktak nyaralni. Fel szoktunk mászni a nagy diófára, ami az udvarban állt, és árnyékot nyújtott a forró napokon. Aztán ott volt a homokozó. Mindig hatalmas lyukat ástunk belé, aztán felöntöttük vízzel, körbeültük, és beletettük a lábunkat. Aztán ennek hatására a papám épített egy zuhanyzót az udvarba, mert mindig összesároztuk a fürdőszobát. Volt, amikor felástuk az udvart dínócsontokat keresve. A fekete kutyánk meg mindig az árnyékban feküdt, és leste, hogy mit csinálunk. Esténként bementünk a szobába, és a mamám mindig ránk szólt, hogy ne hangoskodjunk, mert nem hallja a tévét. Reggel meg kakaót ittunk. Aztán délután irány a medence! Milyen csodálatos idők voltak azok. 
De az unokatestvéreim már nem szoktak itt nyaralni. Ahogy én sem. Már nem mászom a nagy diófára, mert gyengék az ágai. A homokozó is eltűnt. Nem maradt belőle semmi a kis barackfa alatt. Azóta a papa leszerelte a zuhanyzót is, nem volt már rá szükség. Az udvar sértetlen, ott a kocsibejáró. A fekete kutyánk pedig elpusztult. Rég aludtam már a mamánál. Rég csinált nekünk reggel kakaót. És már a medencénk is kilyukadt. És a mostani nyár... Persze az is feledhetetlen a maga módján, de nem olyan mint gyerekkoromban volt... Nem olyan gondtalan. 

Photos~*♥

Mivel kollégista vagyok, sajnos elég ritkán látom az egyik legjobb barátnőmet, akit nagyon szeretek:) De azt hiszem, ez a nyár lesz életem legjobb nyara, és bepótolunk mindent! Persze azóta mind a ketten szereztünk sok új barátot... De akkor jó a buli, ha sokan vagyunk, nem? :D Tudom, hogy minket soha, senki nem választhat el! :) ♥

I need a hero!

Hétköznapi életem van, hétköznapi embereket ismerek, hétköznapi barátaim vannak. Én nem vagyok szuper. Viszont nagyon is szükségem van egy hősre, aki majd egyszer megment a néha szürke hétköznapjaimból. Csak egy lépés, csak egy lélegzet választ el tőle. Hangok. Valaki azt mondja: én nem vagyok hős! Valaki mentsen meg az utálattól... Robajok...Ez csak egy újabb háború...Szilánkok csörrenése.Csak egy újabb család esik szét. A reggel. Csak egy újabb nap a világban, amiben élnünk kell. Harcolni fogok, hogy élhessek a holnapban. Hangok. Magamban beszélek. Holnaptól meghallgatnak! Mindenki fejében más játszódik le. Kell ide egy hős!

I'm not superman!:)

Szomorú napok, gyönyörű napok....

Ez a pár nap eléggé gyötrelmes volt. Azt hiszem most már értem, miért mondják mindig azt, hogy: "Ilyenkor mutatkozik meg, ki az igaz barát". Vagy valami ilyesmi. Hatalmasat csalódtam. Két barátot vesztettem el, a féltékenység, és kétszínűség miatt. Ez van. Nem gondoltam volna róluk. De megtanultam, hogy nem szabad folyamatosan csak tűrnöm. Most túlcsordult a pohár. Ennyi volt. Nem törődöm velük. Akik fontosak, velem vannak. A másik dolog a bizonytalanságom. Van az a srác, aki mindig integet, és mindig kedves hozzám, és (állítólag) sokat beszél rólam, de nem arról híres, hogy odajöjjön hozzám. Nem tudom, azért van-e, mert nem kíváncsi rám, vagy csak azért, mert félénk, vagy nem mer beszélgetni,vagy nem tudja, mit mondjon. És hát ezért gyakran tör rám féltékenységi roham, meg ilyenek. Komolyan mondom, én nem értem a pasikat! Aztán lehet, hogy csak az van, hogy ő sem igazodik ki rajtam. Ki tudja. De hát ez olyan alap dolog...Mintha szólni kéne neki, hogy: hé, nem ilyen alakja van a szívemnek! :)

És akkor mi van? :)

Az elmúlt napok elég esősek, zivatarosak voltak...Az egyik ilyen napon elég általános dolog történt velünk. Az iskolából visszafelé a kollégiumba elkapott minket a vihar. Nem volt vészes. Csak dörgött, villámlott, és szakadt az eső. A többi lány sikítva, nyavalyogva futott visszafelé. Olyanokat hallottam felőlük hogy, "jaj elfolyik a sminkem!", meg "jaj, begöndörödik a hajam!", vagy "jaj, elázik a ruhám!". Hát  a barátnőim és én nem igazán törődtünk vele. Sétáltunk tovább, az eső szétáztatta a hajunkat, és a ruhánkat, még a cipőnk is beázott. Átlátszik a pólóm...-szólt az egyikünk.- Nekem is. És akkor mi van? :)
És nevettünk.Felszabadultan éreztem magam. És eszembe jutott. Hogy akkor is ez történt, mikor VELE voltam. És akkor sem zavart az eső. És olyan furcsa jó érzés öntött el. Szeretlek...