There's a lot of thing...

Igen, elég régóta nem írtam. Végül is, azt hittem, sínen van minden. Tévedtem. Sikerült felejtenem, aztán megint szerelmes lettem. Egyik gödörből a másikba... Megismerkedtünk, rengeteget beszélgettünk, hülyültünk, lógtunk együtt. Megszerettem. Nagyon. És olyan dolgokat tett, amitől bizakodni kezdtem. Aztán mindez egy napon megszűnt. Elhatároztam, hogy elmondom neki, mit érzek. Nem jutottam el odáig. Egy barátnőmtől kérdezett rá, hogy szeretem-e őt. És azt mondta, olyan vagyok neki, mintha a húga lennék. Egy világ omlott össze bennem. Csak ültem az ágyon, sírtam, és nem éreztem mást, mint ürességet. Visszhangzottak bennem a felismerés szavai.
Másnap is csak bőgtem. Szitkozódtam, sírtam, és tehetetlen voltam.
Harmadnap is ugyanaz volt a helyzet.
Negyedik nap magamhoz tértem. Én, hülye idióta, hagytam magam becsapni, és utána őrjöngök, sajnáltatom magam, miközben nem érek el vele semmit. Elhatároztam, hogy összeszedem magam, és elfelejtem.
Minden simán ment. Megpróbáltalak kiverni a fejemből. Sikerült is. Először fájt, és sokszor eszembe jutott. De már nem vagy számomra más, mint valaki, akit ismerek.