Hát igen, volt ez a kavargás pár napig, amíg azt sem tudtam szinte, hogy fiú vagyok-e vagy lány. Aztán közben elkezdődött a suli, és szépen a helyére került minden. Mintha egy lavina indult volna el, vagy ha a dominó egy darabját lökte volna meg valaki. Egy bizonyos valaki. Akiről azt hittem, el tudom felejteni, de nem sikerült. Akivel csak újra találkoznom kellett ahhoz, hogy felerősödjön minden érzelem, amit az utóbbi időben a szívem legapróbb zugaiba próbáltam tuszkolni. Már minden a helyén van, de úgy érzem, ez a kavarc kellett, hogy rájöjjek mit is akarok. És hogy rájöjjek, ki is vagyok. Mert már tudom. A többi meg majd jön:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése