Ez a pár nap eléggé gyötrelmes volt. Azt hiszem most már értem, miért mondják mindig azt, hogy: "Ilyenkor mutatkozik meg, ki az igaz barát". Vagy valami ilyesmi. Hatalmasat csalódtam. Két barátot vesztettem el, a féltékenység, és kétszínűség miatt. Ez van. Nem gondoltam volna róluk. De megtanultam, hogy nem szabad folyamatosan csak tűrnöm. Most túlcsordult a pohár. Ennyi volt. Nem törődöm velük. Akik fontosak, velem vannak. A másik dolog a bizonytalanságom. Van az a srác, aki mindig integet, és mindig kedves hozzám, és (állítólag) sokat beszél rólam, de nem arról híres, hogy odajöjjön hozzám. Nem tudom, azért van-e, mert nem kíváncsi rám, vagy csak azért, mert félénk, vagy nem mer beszélgetni,vagy nem tudja, mit mondjon. És hát ezért gyakran tör rám féltékenységi roham, meg ilyenek. Komolyan mondom, én nem értem a pasikat! Aztán lehet, hogy csak az van, hogy ő sem igazodik ki rajtam. Ki tudja. De hát ez olyan alap dolog...Mintha szólni kéne neki, hogy: hé, nem ilyen alakja van a szívemnek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése